7. osztály_órai jegyzet_Az állóháború

• a „casus belli” fogalma
• a latin kifejezés szó szerint „háborús ok”-ot jelent, nem a hosszú távú előzményeket értjük rajta, hanem azt a konkrét eseményt, amire a hadüzenet megszületik

• Szarajevóban 1914-ben meggyilkolják az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinándot
• a Balkán helyzete
• a 19. század végén több nép is kivívta a függetlenségét a török iga alól: létrejött Bulgária, Szerbia, kicsit korábban Görögország
• a gyengülő Oszmán Birodalom mellett két másik nagyhatalom is szeretett volna minél nagyobb befolyást kialakítani a területen: az Osztrák-Magyar Monarchia és Oroszország
• Ausztria-Magyarország 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát, az egyik kis balkáni államot, vagyis lényegében katonailag megszállta a területet
• itt sok szerb élt, akik a Monarchia fennhatóságát nem akarták elfogadni, a Szerbiához való csatlakozás pártján álltak
• a tartományban igen feszült volt a légkör
• a hadgyakorlat
• 1914 nyarán Boszniában hadgyakorlatot tartott a Monarchia hadserege, hogy a szerbek felé erőt demonstráljanak
• szerbellenes élét külön aláhúzta, hogy június 28-ára, a szerb nemzeti gyásznapra, az 1389-es rigómezei csata évfordulójára tették a hadgyakorlatot
• ezen a napot szenvedett vereséget Szerbia a törököktől és szűnt meg a középkori szerb állam
• Ferenc Ferdinánd trónörökös is meglátogatta Szarajevót
• június 28-án Gavrilo Princip a Fekete Kéz nevű szerb nacionalista szervezet tagja Szarajevóben meggyilkolta Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét

• a Monarchia válasza
• a Monarchia vezetői a szerbek elleni kemény fellépés mellett voltak
• az igazi téttel mindenki tisztában volt, hogy a Monarchia és Szerbia közti háború egyből kiszélesedik, hiszen a szerbek szövetségese volt Oroszország
• a magyar miniszterelnök, Tisza István azonban határozott ellenvéleményt hangoztatott, ő az időpontot alkalmatlannak, az indokot pedig elégtelennek tartotta egy Szerbia elleni hadjárathoz és tartott attól, hogy keletről Románia segítheti Szerbiát és Magyarország a Monarchia részeként egy nehéz háborúba keveredik
• a helyzet kulcsa tehát egyértelműen a Monarchia legnagyobb szövetségese, Németország kezében volt
• és itt gondoljunk vissza a korábban tárgyalt hosszú távú okokra, az egyensúly-eltolódásra a nagyhatalmak között és Németország terveire
• 1914 nyarán a német hadvezetés az európai katonai erőviszonyok elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy ezek egyelőre kedveznek Németországnak
• a francia hadsereg fejlesztése és az orosz stratégiai vasútépítés üteme azonban hamarosan megváltoztatja ezt a helyzetet
• az oroszok 1913-ban határoztak egy nagy fejlesztésről: 1,2-ről 1,8 millióra emelik a sereg békelétszámát és nagy vasútépítést visznek végbe
• mindent összevetve, a német katonai és politikai vezetés úgy látta, hogy ennél kedvezőbb helyzet a Franciaország és Oroszország ellen egyszerre megvívandó háborúra nem adódik, később már nem lennénk fölényben
• végül pedig Berlin megnyugtató választ adott Tisza Romániával kapcsolatos aggodalmaira
• Németország az egyetlen nagyhatalom, mely nem kényszerből, hanem szabad akaratából lépett a háborúba, amit az ország vezetői és a nacionalizmustól áthatott nép is támogatott

• Hogyan folyt le a háború kikényszerítése?
• a Monarchia ultimátumot adott át Szerbiának
• Mit jelent az ultimátum fogalma?
• egy olyan jegyzék, amiben valaki egy meghatározott időre bizonyos feltételek teljesítését várja el a másik féltől, s amennyiben ez nem történik meg következményeket léptet életbe
• a Monarchia, hogy kikényszerítse a háborút direkt olyan követelésekkel állt elő, amit Szerbia nem teljesíthetett és 48 órán belül pozitív választ követeltek
• szerb kormány hivatalosan ítélje el a merényletet, engedje meg az osztrák rendőrségnek a merénylet ügyének kivizsgálását Szerbia területén
• Szerbia nem fogadja el a követeléseket
• július 28: a Monarchia hadat üzent Szerbiának
• ezzel a háború kitört a két katonai tömb között
• Oroszország, Németország, Franciaország és Anglia is belépett a háborúba a következő napokban

Milyen haditerveik voltak a katonai tömböknek?

• a német haditerv - Alfred von Schlieffen vezérkari főnök dolgozta ki ezért Schliffen-tervnek nevezik
• a terv lényege az volt, hogy Németország ne harcoljon egyszerre a franciák és az oroszok ellen, mert ezt a kétfrontos háborút nem tudná megnyerni
• először az egyiket kell legyőzniük, aztán a másikat, Anglia pedig reményeik szerint semleges maradna, vagy nem tudna sokat segíteni
• a 19. századi jellegű háborúkból indultak ki: gyors, nagy erejű koncentrált támadással gyorsan befejeződik a háború
• Ki volt különben az a hadvezér, aki kifejlesztette ezt a fajta hadviselést?
• Napóleon, kicsit több mint 100 évvel korábban és a 19. század háborúi nagyrészt így folytak
• Hogyan gondolták megoldani azt, hogy egyszerre csak az egyikkel küzdjenek?
• úgy gondolták, hogy az oroszok nagyon lassan tudnak mozgósítani, hiszen nincsenek korszerű vasútvonalaik, gépesített csapataik
• vagyis először gyorsan legyőzik a franciákat, Schlieffen erre 6 hetet adott; s addig a Monarchia könnyen feltartóztatja a lassan elkészülő Oroszországot
• majd az oroszokat 1 hónap alatt legyőzik
• híres mondás a német uralkodótól, II. Vilmostól a német katonákhoz: Mire a falevelek lehullanak önök otthon, lesznek, szeretteik körében, győztesen.”
• a háború ugyanis augusztusban tört ki

• az antant
• ők is hasonlóan gyors befejezésben gondolkoztak, de országaik nagyobb tartalékai és utánpótlási lehetőségei birtokában egy elhúzódó, védekező háború megnyerésére is képesek voltak

• a legfontosabb jellemző: az előzetes tervek kudarca
• Mik is voltak az eredeti tervek?
• a háború gyors, pár hét alatti lezárása egy döntő ütközetben
• ez egyik félnek sem sikerült
• ún. állóháború alakult ki minden fronton
• a frontok nem mozdulnak, hanem állnak, a két hadsereg nem tud döntő csapást, áttörést bevinni, hosszú ideig, évekig őrlik egymás erejét
• Miért alakult ez így, ahogy egyetlen hadvezér sem számított rá? Miért változott meg a 20. század elejére teljesen a háborúk képe?
• a választ a technikai újításokban kell keresnünk, elsősorban pedig a gépfegyver feltalálásában és elterjedésében
• a gépfegyver önműködő, csak sorozatlövés leadására alkalmas lőfegyver
• nyílt terepen egy védekező pozícióban lévő ember is felveheti a harcot egy tíz fős támadó csapat ellen
• Hogyan használták ezt a típusú fegyvert a harctéren?
• a hadseregek szögesdrótvonalak és földhányások mögé ásott lövészárkokba húzódtak, párhuzamos lövészárokállásokat építettek ki
• a gépfegyverek egymást fedezve áttörhetetlen falat jelentettek a támadó gyalogság számára
• jellemzően az arcvonal két oldalára felállítva vetették be, ami azt jelentette, hogy nem szemből, hanem a támadó alakulatot a szárnyak oldaláról lőhette, sokkal nagyobb pusztítást okozva ezzel az ellenség soraiban
• később betonfedezékeket kaptak
• a robosztus, 40, 50, 60 kg-os fegyvert nem volt egyszerű dolog elcipelni
• a fegyverek 1915-re már a frontvonalak talán legfontosabb tényezőivé váltak
• Hogyan nézett ki egy támadás az állóháborúban?
• a katonai vezetők, akiket rabul ejtettek a kezük alá adott, korábban elképzelhetetlen erejűnek tartott hatalmas hadseregekben rejlő lehetőségek, úgy vélték, hogy még nagyobb támadóerőket harcba vetve leküzdhetik ellenfeleiket, így tovább erőltették az offenzív hadműveleteket
• általános feltételezésük az volt, hogy az ellenség legerősebb pontján támadva és ott erőfölényt létrehozva arathatnak győzelmet, ezért a rendelkezésre álló katonákat és hadfelszerelést ezekre a pontokra koncentrálták
• természetesen az „ellenség” is ezt tette: növelte védelmi erőfeszítéseit – tagolt (több lövészárokból, bunkerekből álló) frontvonalat alakított ki, tüzérséget és géppuskákat vonultatott fel, s az ellenség tüzérségi előkészítése alatt földalatti bunkerekbe menekítette embereit
• az „ütközetek” mindig ugyanazt a koreográfiát követték: többórás tüzérségi előkészítés után előrenyomult a gyalogság, hogy elfoglalja a szemben álló fél lövészárkait
• a rohamozók átvergődtek a saját tüzérségük által „holdbéli táj”-já változtatott, szögesdrótakadályokkal tűzdelt frontok közti senkiföldjén, majd megtizedelve elérték (ha elérték) az ellenfél árkait
• ez idő alatt a védelemnek módjában állt felkészülni, a tüzérség által összelyuggatott terepen újabb géppuskafészkeket építeni, esetleg a szétlőtt első vonalakból a gyakorta érintetlenül maradt hátsókba húzódni
• így aztán a rohamozókat számos esetben érte kínos meglepetés: mikor elérték az ellenséges vonalakat, ott senkit sem találtak, a mögöttük lévő fedezékekből viszont halomra lőtték őket